Projektzáró értekezlet 2018

Tisztelt Vendégeink, Kedves Partnereink, Támogatóink,

Kedves Szülők, Diákok! Munkatársak!

Egy éve volt, hogy a tanoda megnyitása alkalmából így együtt találkoztunk, és máris közel vagyunk a szeptember 1-hez, a projekt zárásához.

Sok-sok éves tanodai tapasztalattal pályáztunk 2016-ban újabb 2 éves ciklusra. Sajnos nem nyertünk, de 2016. decembertől 2017. áprilisáig kaptunk áthidaló támogatást, mellyel jelen tanodánkat is megalapoztuk. Ebben az időszakban beiratkozott 20 tanuló törzstagja a mostani tanodánknak. 2017 májusától nyert támogatással 16 hónapra tudjuk működtetni a Győri Tanoda – Klubunkat. A vállalt 35 fős létszámot a nyári javítóvizsgára felkészítő programunkban résztvevőkkel könnyen feltöltöttük.

Korábbi tanodánkban résztvevők közül többen – már középiskolásként- örömmel jelentkeztek tanodásnak, a nyári programjainkon aktívan részt vettek, de a késő délutánig tartó iskolai elfoglaltságaik miatt sajnos nem tudták rendszeresen igénybe venni a tanoda szolgáltatásait. Helyükre sorban álltak tanodásaink barátai, osztálytársai. A tanodánknak híre lett a szülők körében, akik az ősszel szerzett rossz jegyek javítása érdekében, és hogy biztonságban tudják gyerekeiket, szerették volna beíratni őket. A létszámkeret és a támogatható diákok körére vonatkozó szabály miatt nem tudtunk minden igényt kielégíteni – néhány szerencsés kivételével.  

A keret felett vállaltunk év közben gyámság alá vett illetve és súlyosan beteg magántanuló felkészítését és közösséghez való tartozásának biztosítását. Az iskolák kérésére készítettünk fel német nyelvből különbözeti vizsgára, segítettünk felzárkózni hiányzás miatti tanulmányi lemaradásokban. Nagyon komoly munkát végeztünk az iskolai lemorzsolódás megakadályozásában és a deviáns magatartás kezelésében, a szocializációban.

A projektcélok és indikátorok teljesülésében sokat jelentett, hogy a menedzsment az első tanodaprojekt óta – több mint 15 éve – folyamatosan együtt dolgozik. Gyakorlatot szereztünk nem csak a megvalósításban, de a nehéz helyzetek menedzselésében is. Elmondhatjuk, hogy jól mértük fel a kockázati tényezőket, s azok kezelésében sikeresek voltunk.

A szakmai munkában számíthattunk a pedagógiai és tanodai tapasztalattal rendelkező kollégáinkra, akik elkötelezetten, fáradhatatlanul tanultak a diákokkal, fejlesztették alapképességeiket, tanulási és szociális kompetenciáikat. Bizalmas, partneri viszony alakult ki diák és mentor között, igényelték tanácsainkat, társaságunkat.

Nagy hiányosságokkal találkoztunk a tanulási motiváció és az olvasás, számolás kompetenciák területén. Mennyivel könnyebb lett volna és eredményesebb a tanulás, ha a diákjaink legalább 10 percig tudnak koncentrálni a feladatra, számon tartják az elvégzendőket, a tanulnivalókat, az iskolai füzeteikben olvashatóan és rendezetten dolgoznak, ellenőrzik munkájukat, tudnak önállóan is dolgozni, meghallgatni egymást közbeszólás nélkül, figyelni a másikra, nem kritizálni.

Az alapvető képességeket ki kellett alakítani, magasabb szintre továbbfejleszteni. Ez nagyon komoly feladatot jelentett. Sokféle módon motiváltuk őket a helyes viselkedésre, a felelősségre, a tanulási terv készítésére és megvalósítására.

Díjaztuk a jó jegyeket, az olvasás, szövegértés, matematikai képességek fejlesztésében végzett gyakorlásokat, az önálló tanulást, a közösségi szabályok betartását. A motivációs pályázatokban rejlő lehetőségekkel sok tanulónk megtanult élni. Sikereket értek el az iskolában, kellemes személyiséggé váltak, és még ajándéktárgyakat is vásárolhattak.

Megtanulták tanodásaink mit jelent az a szó, hogy indikátor, és hogy azok nyomon követéséhez szükséges felmérni a bemeneti állapotot, a fejlődést egzakt módon kell igazolni, és a célok elérése érdekében sokat kell dolgozni. Köszönet illeti tanulóinkat a kétszeri Edia mérésben való közreműködésükért, valamint a belső, saját felmérő tesztjeink kitöltéséért.  Az tetszett nekik, hogy mi nem osztályoztunk, igaz, akkor meg minek kell itt is dolgozatot írni. És az mekkora kihívás, hogy egyre jobbnak kell lenni az eredménynek! No ez igen komoly feladatot jelentett a munkatársaknak is. Dolgoztunk is keményen mindannyian.

Köszönet érte diáknak, kollégának egyaránt.

Céljaink között kiemelt volt, hogy legyenek tanulóink az iskolában sikeresek. Napi kapcsolatban voltunk a tanárokkal, tanítókkal: mit gyakoroljunk, hogyan teljesítenek, mikor lesznek a témazárók, dolgoznak-e már rendesen a tanórákon?

Az információk birtokában célorientáltabban dolgozhattunk, tanultuk a történelmet, a verseket, a természetismeretet, a németet stb. együtt örültünk a pedagógusokkal, a diákokkal a jó eredményeknek. Többször kaptunk visszajelzést arról, hogy milyen jó, hogy van tanoda, mert a nehézségek kezelésében a pedagógusoknak van kihez fordulni. Az iskolai sikerek mindenkit még jobb munkára ösztönöztek.

Mikor lenne jobb a tanoda? – kérdeztük a diákoktól.  Egyikük azt válaszolta, hogy ha fiatalabbak lennének a mentorok, de maguk is jók.

Ezen igényüket részben kielégítette egyetemisták rendszeres jelenléte a tanodában. Az apa nélkül élő diákok ujjongva fogadták Szilárdot, Dávidot, Márkot, Pétert, Milánt és a többieket. És ugyanígy kedvelték a lányokat is: Lillát, Dórát, Enikőt, Ildikót, Vikit és a többieket. Mikor jöttök újra? De jó! Már nem lesztek többet? De kár! – fejezték ki érzéseiket a hallgatók felé.

Nagyon köszönjük a tanulásban, a szabadidős játékokban való aktív részvételüket, a pontos megjelenést és a kitartó munkát. Köszönjük Csillag Attila, Pécsi Gertrúd egyetemi oktatók szervező munkáját.

Kedves Vendégek!

Jogosan vetődik fel a kérdés önökben: az igaz, hogy tanodának hívnak bennünket, de ugye nem csak tanulásért járt be naponta átlagosan 20-25 tanuló a tanodába.

Bizony, hogy nem! De ezekről a diákok majd beszámolnak Önöknek.

Mi vár ránk még a nyáron? Pihenés, játékos együttlétek, partneriskoláinkban bukott diákok számára a javítóvizsgára való felkészítés, a projektbeszámolás, projektzárás. Felkészülés a tanoda új keretben való működtetésére.

Szóval lesznek még élmények és lesz komoly munka is.

Köszönöm minden kollégámnak, diáknak, szülőnek, partnernek és támogatónak az együttműködést, támogatást. Önöknek is kellemes nyarat kívánok!

Kedves Vendégek! Hallgassák meg szeretettel a tanoda naplónkat!

2017 májusában indult, vagyis folytatódott a Tanodánk. Először kicsit furcsa volt, hogy az újabb jelentkezőkkel még nem ismertük egymást, de éreztük, hogy itt egy nagy családba kerültünk. Barátkoztunk a Tanoda rendjével, szokásaival, s lassan rájöttünk, hogy itt szinte több időt fogunk tölteni, mint otthon. Mivel közel volt már a nyári szünet, sok játékos feladatot kaptunk, elmondhattuk, mit szeretnénk csinálni, megterveztük közösen a programokat. Aztán jött az első szülői összejövetel, ami után tudatosult bennünk, hogy a gyakori találkozás a tanárainkkal és – a közvetlen telefon kapcsolat – ajaj! ez nem vezet majd semmi jóra!!! Minden csibészségünkről tudni fognak otthon. De a mentoraink azért nem voltak árulkodósak!

A júniust a Tanoda nyitó konferenciájával kezdtük. Verseket tanultunk, bemutatkoztunk. Nagyon büszkék voltunk, hogy az érkező sok vendéget mi kísérhettük fel az előadó terembe.  Utána azt mondták rólunk, hogy nagyon udvariasak és talpraesettek voltunk. Sokan megtiszteltek minket látogatásukkal, Czibere Károly államtitkár úr, Simon Róbert Balázs országgyűlési képviselő, Blazovicsné Varga Marianna, a Győri Tankerületi Központ igazgató asszonya, és Poór Zoltán tanár úr a Széchenyi Egyetemről.

Július elejétől már a veszprémi tábor programját terveztük. Kaptunk ismertetőket, s az interneten is tájékozódhattunk a város nevezetességekről. A Péter Pál Panzióban szálltunk meg. Sokan itt találkoztunk először svédasztalos étkezéssel, ami rögtön elnyerte a tetszésünket. Közben megtudtuk azt is, milyen szakmákra és ismeretekre van szükség egy ilyen panzió működtetéséhez. Sétáltunk a veszprémi várban, a Séd patak partján a különlegesen szép állatkertben. Megismertük a belvárost, naponta átmentünk a nagy viadukton. Találtunk jó játszótereket, leiskoláztuk fociban a helyi nagyfiúkat. Sok élményt adott nekünk Veszprém.

Augusztus: Hááááát…….ez a hónap egyeseknek a pótvizsgára való felkészüléssel telt, bár a tanodásokra szerencsére ez nem volt jellemző. A javítósok közül sokan beiratkoztak egész évre a tanodába. Aki szabad volt, az ellátogathatott az óvári Futurába. Milyen volt? Röviden? Fantasztikus! Szinte minden technikai csodát kipróbáltunk. például: Ugrottunk kötélen, sétáltunk biztosítva a magasban, láttuk a fejünket egy tálcán a törzsünk nélkül. Nagyon jó móka volt!

Szeptember. Tanulni kell! Egyre több lett a lecke! Elkezdtük írni a bemeneti méréseket, – hát ez nem volt nagy élvezet! Készültünk a Tanodák közti internetes vetélkedőre is. Péntekenként a klubfoglalkozásokon hol filmet néztünk, hol kézműveskedtünk, vetélkedtünk vagy pénzügyi gazdálkodást tanultunk Orsi nénitől. Tanulás után egyébként minden nap számítógépezhettünk, társasozhattunk vagy labdáztunk, fogócskáztunk az udvaron.

Októberben megemlékeztünk az aradi vértanúk napjáról, az 1956-os forradalom évfordulójáról. Ekkor már nagyon komoly tanulás folyt. Szerencsére minden tantárgyhoz volt szakszerű tanári segítség, így könnyebb volt elvégezni a feladatokat. Elkezdődtek az interneten az eDIA mérések is. Sok szövegértési és matematikai gyakorló feladatlapot töltögettünk ki. Az egyetemről érkeztek hozzánk gyakorlatra hallgatók, köztük szerencsére sok fiú is. Nagyon megszerettük őket, sokat foglalkoztak velünk, kedvesek voltak. Közben elindult az internetes vetélkedő sorozat a móvári, győrszemerei és győri tanodák között. A Tanulói Pályázat győzteseit Dr. Gancz Tamás helyi képviselő jutalmazta meg. A hónap végén a Könyvszalonban megtekintettük az Arany János rendhagyó kiállítást.

Novemberben a tanulás mellett készítettük a dekorációt a karácsonyi ünnepségre. Ajándékokat is gyártottuk szüleinknek, testvéreinknek. Folytatódott az internetes Pontvadászat. Két tanodásunk pedig nagyon készült már a januári középiskolai felvételire.

Decemberben a kemény munka mellett a karácsonyi készülődés is fontos volt. Jártunk a hangulatos karácsonyi vásárban. Tanodánkat feldíszítettük, gyakoroltuk a karácsonyi énekeket, a verseket, történeteket. Fenyőfát állítottunk, készültünk az ünnepre, amelyen szüleink és testvéreink és más tanodások is részt vehettek. Nagy sikerrel adtuk elő a karácsonyi műsorunkat. Bizony, sokan el is érzékenyültek. Sok ajándékot kaptunk a Széchenyi Egyetem oktatóitól. Köszönjük Attila bácsinak, Anikó néninek! A Pontvadászat őszi fordulójának ünnepélyes eredményhirdetésére és jutalmazásán részt vettek tanoda partnereink győztesei is.

2018 Januárban az utolsó köröket futottuk a jobb félévi bizonyítványunk érdekében, ebben nagyon sokat segítettek az egyetemi hallgatók is, köszönjük!! Két nyolcadikosunk eredményes középiskolai felvételeit teljesített. Január lévén hóembert építettünk, vidám hócsatákat vívtunk az udvaron. Az eltévedt hólabdáknak mentoraink nem örültek felhőtlenül!

Februárban farsangi lázban égett a Tanodánk. Tanulás után álarcokat, maszkokat, jelmezeket készítettünk. Aki csak tehette, be is öltözött valaminek, még a mentoraink is álruhát öltöttek. Velünk bohóckodtak ők is. Volt köztünk apáca, bandita, cowboy, királylány, nőnek öltözött fiú, karatés, bohóc, szörnyeteg. Sok fotó készült erről is, mint mindenről. Ezek a Tanoda facebook oldalán mind megtalálhatóak.

Márciusban újra indult a Pontvadászat, sokan oldották meg a feladatokat, a mieink közül is többen újként kapcsolódtak be. Megemlékeztünk a nőnapról és. március 15-ről is. A jó idő beköszöntével végre tollasoztunk, fociztunk a szabadban, voltunk a Barátság parkban és a közeli Kuopio park játszóterén is Továbbra is sokat gyakoroltunk, s töltöttük – töltöttük rendületlenül a mérőlapokat.

Áprilisban megemlékeztünk a Költészet Napjáról és József Attila születésnapjáról. Lassan elmélyültek a csoporton belüli ismeretségek, barátságok, a szerelem is. Összeforrt a kis közösségünk. Ugyanakkor megkezdődött az utolsó nagy roham az év végi jobb jegyekért, vagyis tanultunk- tanultunk – tanultunk.

Májusban vonattal kirándultunk Zircre szüleink és testvéreink társaságában. Gyönyörű volt a Bakony, s hatalmasakat visítottunk az alagútban. Megnéztük az apátsági templomot, a csodálatos könyvtárat, sokat sétáltunk és játszottunk a hatalmas arborétumban, ahol már virágba borult minden. Remek időben még hatalmas focimeccset játszottunk a közeli pályán. A lányok is, apukák is, az egyetemista Szilárd is focizott. Azt hittük, ezzel vége a napnak, pedig utána még mekkora rohangálás kezdődött az állomástól vissza a pályára Bakonyi Zoli elhagyott szemüvegéért!!! Ellátogattunk a GIMEX-HIDRAULIKA KFT-be is, és beültünk a számítógépekhez dolgozni mi is! Zenész hallgatók fuvoláztak nekünk, és közös énekes játékot tartott nekünk Zsófia. Vagyis nem unatkoztunk.

Most június van. Voltunk még ebben a hónapban a Gábor László iskolában, ahol különböző szakmákkal, műhelyekkel ismerkedhettünk meg. Az egész múlt hetet a győrújbaráti táborban töltöttük, ahol rengeteget játszottunk, lubickoltunk a medencében, de nagyon sok érdekes dologgal is megismerkedtünk. Micsoda focimeccseket vívtunk! Az ezüstérem büszke tulajdonosai lettünk. Sokat nem aludtunk! De nem is azért mentünk, hogy aludjunk! Szeretnénk mindenkinek megköszönni, aki mindehhez hozzásegített bennünket.

Várjuk a nyár további élményeit, pl. a somlói tábort. De leginkább várjuk a tanoda folytatását!

Az archívumban